Rólam, avagy egy olasz nyelvtanár Budapesten

Grászl Ilona vagyok, olasz nyelvtanár

Olasz magnántanár...Talán kevesen tudják elhinni, hogy olaszul szinte egyedül, könyvekből tanultam meg gimnazista koromban. Akkoriban még se olasz tévéadás, se nyelvi oktató programok, se internet. Annyira megragadott a nyelv szépsége, hogy szinte habzsoltam a tudást.

Eredetileg az ELTE Bölcsészkaron szerettem volna tanulni, de sajnos „csak” a Külkereskedelmi Főiskolára vettek fel olasz-francia szakra, ahol nagyon kemény oktatás folyt és a mai napig hálás vagyok akkori tanáraimnak a kitűnő képzésért, aminek későbbiekben nagy hasznát vettem tolmácsolás és fordítási munkáim során.

A főiskola elvégzése után egy felsőfokú nyelvvizsgával a zsebemben sokat utaztam tolmácsolási munkáim kapcsán, de miután megszületett Szimona lányom, abbahagytam a vándoréletet, s csak a tanítással foglalkoztam.

Ennek immár több, mint 20 éve. Sokan kérdezik (főleg tanárok), hogy ennyi év után nem unom-e újból, s mindig ugyanazt mondani, magyarázni.

Ha szívemre teszem a kezem, szinte egy olyan órám sem volt, amit legjobb lett volna lemondani, vagy nem szívesen tartottam meg.

Hisz minden olaszul tanuló tanítványom egy két lábon járó kis csoda, tele érdekességgel, sokszor kihívással (erről könyvet lehetne írni), a óvodástól kezdve, akik vegyes házasságban élnek, a pontokért harcoló érettségi előtt álló középiskolások, az olaszországi ösztöndíjra, vagy munkára kiutazók, egészen a nyugdíjas idegenvezetőkig széles, színes a paletta.

Tanítottam az olasz nyelvet nyelviskolákban, gimnáziumban, de a leghálásabb része a munkánknak a szorgalmas (néha linkóci) magántanítványok.

A tanításban tudomásom, lelkesedésem átadását szívügyemnek érzem és tekintem, nagyon fontosnak tartom a kölcsönös szimpátiát, közös hullámhosszt, az emberi kapcsolatot, igyekszem empatikus képességemmel ráhangolódni a tanítványokra, személyes és egyedi igényeikre az olasz nyelvtanulás kapcsán, hogy minél többet tudjak kihozni belőlük és hozzásegítsem őket, hogy elérjék céljaikat. Diákjaim szinte mind sikeres nyelvvizsgát tesznek. Persze a dicsőség és az elismerés az övék, mert szorgalmasan és lelkiismeretesen tanulnak, én meg „hajtom” és bátorítom őket, hisz ez a dolgom. (persze mindig jól esik egy „köszönöm tanárnő” a búcsú végén)

Tudásom nemcsak elméleti (pár évvel ezelőtt elvégeztem a Nyugat Magyarországi Egyetem Romanisztika szakot,olasz tanári képesítést kaptam), hanem gyakorlati is, mivel majdnem 5 évet éltünk Padovában. Sajnos a dolgok nem az eredeti tervek szerint alakultak, s hazaköltöztünk. A szívem egy része ott maradt, de nagyon sok nyelvi, emberi és élettapasztalatra tettem szert ez időszak alatt.

Tanításon kívül hobbim az olvasás, a természetes és egészséges életmód ismerete, tanulása, fejlesztése (reflexológiát végeztem), nagy állatbarát vagyok, jógázom, amit fontosnak tartok, mert mi tanárok sokat ülünk, s a mozgás elengedhetetlenül szükséges a fizikai és a szellemi frissesség érdekében.